A világcsúcsok élnek, az olimpia szelleme halott - II.

Azt tudtam, hogy a profi boxmeccsek jó előre le vannak játszva. Azt is, hogy a futballban egy-egy klubóriás szava elnyomja a nemzeti szövetségeket. Sorolhatnám a példákat. De az alig több mint egy hete véget ért pekingi olimpia sikeresen fosztott meg maradék illúzióimtól is, ami jelenünk sportját illeti. Hogy közérthetőbben fogalmazzak, itt már igazán kilógott a lóláb.

Rögvest azzal, hogy Kína kapta a rendezés jogát, a továbbiakban pedig azáltal, hogy bármit megtehettek - és ahogyan erre a NOB, illetve a sportvilág reagált. Lapítva, farkukat maguk alá csapva, meghunyászkodással. Nyilvánvaló, hogy ki diktált ebben az egész történetben: a kínai politika, a Kommunista Párt, mögötte pedig a hamarosan a világ legerősebb hatalmának tekinthető kínai gazdaság.

A tálalás, a kifelé mutatott pompa természetesen pazarul sikerült, a reklámmosolyok csillogtak, és akit nem tartottak elég szépnek, nagy Kína képviseletében meg sem jelenhetett a megnyitón. Miközben pedig az ország elmaradottabb területein nyomorgó parasztok gázoltak a rizsföldek sarában, akik még csak hallomásból sem ismerik a televíziót, a kínai felső tízezer - arrafelé talán értelmesebb milliót mondani - és a nagyvárosi értelmiség ünnepelte a pekingi olimpiát.

A megnyitó ceremónia végén a szervezőbizottságot irányító Liu Csi mosolyogva kiállt a pódiumra és elmondta szónoklatát az „emberek olimpiájáról”, annak az országnak a képviseletében, ahol évente több ezer embert végeznek ki és ahol korlátozzák a sajtószabadságot.

Nem akarok további botrányos példákat említeni, a korhatár alatti sportolóktól kezdve sorolhatnám a példákat. Ahol mindez megtörténhet, nem nehéz magamban képet alkotni az alkalmazott edzésmódszerekről sem... Könnyen el tudom képzelni, hogy úgy használják el Kínában sportolókat, mint átlagember a fogkeféjét. Kihajtják belőle a lelket is, ha bírta, rendben van, ha nem válik be, eldobják - van másik. Ja és még valami: isten áldja a kudarcot vallókat! Londonban már nem lesznek ott, fogadni mernék rá...

Mélységesen kiábrándít és taszít az egész