Varázstarisznya

Lelépett Feri, szerencsés esetben megkezdődhetnek a reformok, amikből az átlagember az első időszakban csak a megszorításokat érzékeli majd. Duzzadni fog a népharag, hazaárulózástól hangos majd az utca – és arra senki ne számítson, hogy a Fidesz ezt segít csillapítani. Éppen ezért értékeli fel a helyzet óriási mértékben a média felelősségét.

Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy hamarosan – legyen fél év, vagy egy, ki tudja, mikor választunk – véget ér az MSZP hosszú kormányzása – és ez így is van rendjén. (7-8 év után igazán időszerű váltani, másrészt, figyelembe véve, hogy ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmilyen érdemi fejlődést nem sikerült kicsiholniuk a magyar gazdaságból, legjobb, ha lapítva távoznak.)

Most azonban felcsillant némi remény, hogy ebben a számukra adatott maradék fél-egy évben valamit elkezdjenek. Úgy tűnik, az illetékesek a körülmények egyre keményebb szorításában talán nem odázzák tovább és megteszik a szükséges lépéseket az adórendszer, a szociális háló, a nagy nemzeti elosztórendszerek elkerülhetetlen átalakításához.

Ha pedig tényleg ez a Bajnai csomag tartalma, az rövid távon sokak számára nem lesz kellemes. Látványosan közel áll azokhoz a tervekhez, amelyeket több, közgazdasági-szakmai szempontból nehezen támadható csoport (Reformszövetség, Big Four, stb.) korábban javasoltak az ország rendbetételére. Vagyis, lássuk be - és aki egy nagyon kicsit is képes objektívan gondolkodni, belátja - ehhez hasonló intézkedésekre szükség van, hogy normális pályára állhasson ez az ország. Ezen intézkedések nagy részét előbb-utóbb valakinek meg kell hoznia, különben hamarosan olyan mélyre jutunk, hogy az albánok fognak minket lebalkánozni.

Tudják ezt Viktorék is. Ennek ellenére a tervezett változtatások minden egyes pontját érvekkel véletlenül sem megtámogatva, a gazdasági racionalitást mellőzve, elszántan és lankadatlanul támadják. De nem szándékom őket elítélni, hiszen pontosan azt teszik, amit politikai érdekük megkíván. A majdani választásokat kétharmaddal szeretnék megnyerni, amihez a mostaninál is jobban bele kell döngölniük az MSZP-t az iszapba. Még egy kis kedélyszítás, hazaárulózás, annak sulykolása, hogy maga a gonosz munkál a még csak alakulóban lévő Bajnai kormány leendő intézkedései mögött – és nyert ügyük van. Épp olyan politikai racionalitás ez, mint a népszerűtlenségtől való félelem volt az MSZP esetében, mely évekig gátolta a szükséges reformokat.

A Fidesz felelőssége tehát nem kevés. Ha a reformok mellé állna, talán gyorsabban, fájdalommentesebben zajlanának le az események. Így viszont sokan fognak – könnyen lehet persze, a mesterségesen szított indulatok nélkül is megtennék - az utcára vonulni, s ha nem is a tévészékházat verik szét, valamit mindenképp. De mint mondtam, a Fidesznek egyáltalán nem érdeke, hogy könnyebbé tegye a változást. Van viszont egy harmadik szereplő, a média, amelynek szintén hatalmas szerepe lehet abban, hogy miképpen éli meg az ország ezt a nehéz időszakot.

Szerencsés esetben persze egy kereskedelmi lap, tévé, rádió igyekszik elkerülni, hogy pártpolitikában foglaljon állást, azonban gazdasági kérdésekben sokkal kevésbé áll fenn a megbélyegzés veszélye. Az igenis vállalható, hogy egy lap kimondja: összébb kell vonni a szociális hálót, mert hosszú távon ez lesz jó Magyarországnak, hogy meg kell reformálni a nyugdíjrendszert, mert így tarthatatlan, és így tovább... Tegyék meg első körben a magas presztízsű gazdasági lapok: a Napi Gazdaság, a HVG, a Világgazdaság és a Figyelő, mondjuk. És aztán persze csatlakozzanak ehhez a bulvármédiumok, meg a kereskedelmi tévék, hiszen ekkor már lehet mire hivatkozni. Sokat nem veszíthetnek, hiszen nem pártpolitikában foglalnak állást, olvasni/nézni pedig úgysem fogják kevesebben őket.

Esély nyílik tehát, most tessék élni vele, kedves magyar média, bebizonyítani, hogy lehet az újságírásnak, tévéműsor készítésnek valami másodlagos célja is a profitszerzésen kívül, hogy az oly sokszor joggal pokolba kívánt magyar sajtó képes szolgálni önzetlenül egy ügyet: talán az ország jobbá tételének ügyét. Itt a lehetőség támogatni, hogy békésen nyelje le az ország a keserű pirulát. Mert előbb-utóbb le kell nyelni. Később csak még keserűbb lesz és ha sokáig odázzuk, a torkunkon is akadhat akár.