Varázstarisznya

A „kereset” ünnepét ülik a sztrájkoló vasutasok

A vasutassztrájk bepiszkítja a karácsony szellemét. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete és legfőképp Gaskó István pénzt követelnek ínségesnek mondható időkben, ráadásul minden jogalap nélkül, s a szeretet ünnepéből így „kereset ünnepét” faragnak. Az emberek eközben nem tudják, hogyan jussanak haza szentestére, a rendesen dolgozó vasutasok pedig szégyellik magukat társaik helyett.

Sajnos egy nehéz évet él meg a világ, számtalan ország, iparág, vállalat és ember sorsa lóg a levegőben, ilyenkor nincs helye pluszkifizetéseknek, költekezésnek. Most igazán kivillantja - reméljük, nem hosszú időre - foga fehérét az a gazdasági instabilitás, amit magunk köré építettünk fogyasztói társadalom címszó alatt.

És ebben a pillanatban, amikor emberek tíz- és százezrei örülnek annak, hogy egyáltalán munkájuk van, egy vasutas szakszervezet sztrájkot indít olyan követelésekkel, ami minden szempontból alaptalan. Mondom ezt én, aki általában egyértelműen munkavállaló és nem munkaadópárti vagyok, aki írtam már ugyanitt sztrájkot pártoló véleményt is, s aki örülök annak, ha az ésszerű keretek között maradva minél több „átlagembernek” növekszik a fizetése. De a hangsúlyt az ésszerű keretekre helyezem.

Ha legalább megpróbálnának belegondolni a valós helyzetbe azok az állami alkalmazottak, nyugdíjasok, akik kiegészítéseket meg jutalmakat, tizenharmadik havi bért és nyugdíjat követelnek recesszió idején, azonnal belátnák, hogy enyhén szólva sokat követelnek.

Ez persze még hatványozottabban igaz a most sztrájkoló vasutasokra. Tudjuk, hogy a magánszféra vállalatai is szoktak különféle év végi jutalmakat, kedvezményeket osztani, no de nem olyankor, amikor épp veszteséges a vállalat. A MÁV mikor mutatott fel nyereséget? (Bár hozzá kell tenni, némileg érhető reakciók ezek, ha a dolgozók látják gyakran semmirekellő vezetőiket is hatalmas pénzeket és jutalmakat leakasztani...)

Végül felteszem a kérdést: milyen jogalapja van egyáltalán arra valakinek, hogy pénzt kérjen privatizáció okán? Ez körülbelül olyan, mintha nekem lenne egy ruhaboltom két alkalmazottal, s ők, ha eladom a boltot valaki másnak, pénzt követelnének tőlem abból az árból, amit az üzletért kaptam. Nonszensz, nevetséges - és  tisztességtelen is. Hol kaptak a Matáv dolgozói pénzt, amikor a telefontársaságot megvette a Deutsche Telekom, vagy a Postabank alkalmazottai? Fejenként negyedmilliót, ráadásul? Sehol, semennyit.

S immár tényleg zárásképp: azt kívánom a kedves sztrájkoló vasutasoknak, akik hallgatnak egy pszichiátriára való szakszervezeti kiskirály demagóg, önző és öncélú utasításaira, hogy rezzenetlen tekintettel nézzenek bele azon kollégáik szemébe, akiknek gyereke egy távoli város egyetemén vizsgázik épp, s fogalma sincs, hogy jusson haza az ünnepekre, vagy épp feleségük ingázik nap mint nap egyik városból a másikba, s zsúfolt volánbuszokon nyomorog összeszorított foggal, összezárva egy kis térben, mint az olajos heringek.

Ezt kívánom nekik, és hozzá Boldog Karácsonyt!