Az utolsó román király

Ha arról panaszkodunk, hogy Kádár János és a kádárizmus jelenünkben elő, mély nyomot hagyott hazánkon, még inkább igaz ez a szomszédos Romániára Ceauşescu vonatkozásában. Máig sok helyütt tetten érhető a nyomor, égig tornyosulnak az elvetélt román szocializmus lakótelep-óriásai, megdöbbentést kelt Bukarest gigászi városközpontja, milliós számban él egy identitását most is nehezen lelő, parancsra született generáció.

Élete

Ceauşescu egy Olt megyei kis faluban született 1918. január 26-án, parasztemberek gyermekeként. Bukarestben dolgozott cipészinasként, majd belépett a Román Kommunista Pártba. Többször letartoztatták, 1943-ban Gheorghiu-Dej, a későbbi vezető cellatársa is volt; miután pedig a kommunisták hatalomra kerültek, szépen megindult a pártranglétrán, végül Dej 1965-ös halála után követte is őt a párt élén.

Személyi kultuszt épített ki, magát Conducatornak (Vezérnek) neveztette, feleségét, Elenát - aki az ország tudományos életét irányította - miniszterelnök-helyettessé tette, és 400 rokonukat helyezte jelentős tisztségekbe.

Politikája

Független, nacionalista politikájával népszerűségre tett szert. 1958-ban elérte a szovjet csapatok kivonását, az 1960-as években pedig gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződésben. Az 1970-es években meghirdetett homogenizálási programja a nemzetiségek asszimilációját, a teljes románosítást célozta.

Egyike volt a keleti blokk azon politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Elítélte az 1968-as csehszlovákiai bevonulást és az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozást, a szocialista országok közül pedig egyedül Románia küldött sportolókat a bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára. (Az éremtáblán így ők végeztek második helyen.)

Népszerűségét részben annak köszönhette, hogy Románia hatalmas adósságállományát vért izzadva is törleszteni akarta. A cél megvalósítása drasztikus élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett, az ország az éhínség közelébe, a gazdaság az összeomlás szélére került.

Az 1980-as évek második felére külső és belső támogatottságát egyaránt elvesztette, hatalmát már csak a Securitate, a hírhedt biztonsági szolgálat rémuralma tartotta fenn.

A „Kárpátok géniusza”

Személyi kultusza bizonyos szempontból a sztálini mintát is túlszárnyalta. Tőle sem állt távol a megalománia, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban: a város központjában hatalmas területeket dózeroltatott le, ahová azután szocialista-realista stílusú épületek kerültek.

Egy mesterséges dombon márvány palotát emelt magának, melyet a párizsi Champ-Elysées-nél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, aminek átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom.

A bukás

Ellentétben a többi kelet-európai állammal, a rendszerváltás Romániában nem vértelenül folyt le. Temesváron pattant ki a lázadás szikrája, december 16-án a lakosság megakadályozta Tőkés László ellenzéki református lelkész letartóztatását, a következő napokban pedig ezrek tüntettek, követelve a Conducator lemondását. A tüntetések átterjedtek Bukarestre és az ország több más vidékére.

A megmozdulásokból pár nap alatt felkelés lett, majd az események forradalommá szélesedtek. December 22-én ezrek gyűltek össze a fővárosban, s amikor Ceauşescu az elnöki palota erkélyéről szólni próbált, kifütyülték, majd a többszázezres tömeg a diktatúra elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság melléjük állt.

A vezért végül saját egykori katonái fogták el december 25-én, rögtönzött bíróság előtt halálra ítélték, majd feleségével együtt azonnal kivégezték, mivel felelősnek találták őket 60 ezer ember haláláért és a nemzetgazdaság tönkretételéért.

A kivégzés olyan „gyorsított menetben” történt, hogy - állítólag - a tárgyalást rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje a külső helyszínen biztosítani az áramellátást, így a kivégzés maga és az utána következő percek hiányoznak a felvételekről - ez a körülmény utóbb számos találgatásra adott okot, de a felvételek azóta talán mégis előkerültek. A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy megcsonkítsák őket. (Ma a valódi nevük szerepel a sírkövön.)

Egy kis adalék:

Falurombolás

1988-ban Ceauşescu bejelentette a településszerkezet átalakításának programját, amely a romániai falvak korszerűsítését írta elő, s amely szerint közel kétezer falut számoltak volna föl, de nem csupán falvakat, erdélyi városokat is érintett.

Az intézkedés a magyarság etnikai egységének végső megszüntetését jelentette volna. A településrombolás ellen világszerte tiltakoztak, nemzetközi mozgalom indult a romániai falvak védelmében.

A program heves ellenállást váltott ki hazánkban is. 1988. június 27-én a Hősök terén 70-80 ezren tüntettek, másnap pedig - válaszul a „településrendezés" elleni tiltakozásunkra - Bukarest egyoldalú döntéssel bezárta a kolozsvári magyar főkonzulátust.

Augusztus 28-án Grósz Károly és Ceauşescu szakértők bevonása nélkül, négyszemközt tárgyalt Aradon. A több mint nyolc órás találkozó nem hozott eredményt, ami egyértelműen jelezte, hogy az ügyben tényleges tárgyalásra nincs lehetőség.

A dekrét-gyerekek

Romániában 1966-ban lépett érvénybe a rendelet (dekrétum), amely betiltotta az abortuszt. A Ceauşescu-rendszer archívumának adatai szerint az ezt követő években a normális szaporulaton túl kétmillió ember született az országban. A nem kívánt terhességekbe tízezer nő halt bele, és körülbelül huszonötezer gyerek maradt félárván. Ceauşescu célja egy múlt és identitás nélküli generáció megteremtése volt, amely haláláig hűséggel szolgálja őt. Ők a dekrét-gyerekek.

Florin Iepan rendező - akivel novemberben Temesváron alkalmam nyílt interjút készíteni - talán leghíresebb filmjében ezt a témát dolgozza föl. Dokumentumfilmjének címe: Rendelésre születtek - a dekrét-gyerekek. Az idei cannes-i fesztiválon pedig Christian Mungiu Négy hónap, három hét, két nap című filmje nyerte az Arany Pálmát, amely szintén ezt az időszakot, a dekrét-gyerekek korát ábrázolja - állítólag, még nem láttam - elementáris erővel.

(A cikk eredetije a http://www.creativemagazin.hu oldalon is olvasható)