A világcsúcsok élnek, az olimpiai szellem halott - I.
Ugyan kis késéssel, de én is megpróbálok mérleget vonni a 2008-as pekingi játékokból, most elsősorban hazai vonatkozásban. Számításaim szerint az eredmény: egy várakozásokon alulteljesítő magyar csapat, és egy, a csapathoz méltatlannak bizonyuló sportvezető.
Schmitt Pál sajnos szégyent hozott magára és a Magyar Olimpiai Bizottságra is. Ma tisztán látható, hogy a politika olyan szinten beárnyékolja gondolkodását, ami már gátolja a sportvezetői munkáját, hozzáállását. A magyar sport első számú vezetőjének magukat a sportolókat is képviselnie kell, nem szemlélheti felső gépállásból őket, mint egy tőlük független, felsőbbrendű, mindent jobban tudó kívülálló.
Együtt kell élnie és éreznie velük. Ebben benne van a kritika joga, de egy magára valamit is adó vezető a kritikát már csak becsületből is igyekszik mindig többes szám első személyben megfogalmazni, hiszen ő nem sportújságíró, aki ténylegesen kívülálló és megengedheti magának, hogy urambocsá bizonyos magasságból, objektív rálátással szemlélje az eseményeket, és aki bármit kimondhat, leírhat.
Nos, Schmitt úr, akár egy mindent tudó, mindenki felett álló tökéletes és hibátlan atya, megdorgálta a fiúkat és lányokat. Amiért nincs hitük, hogy nem akarják eléggé a sikert, hogy mentálisan nincsenek ott - magyarán, hogy nincs helyén a szívük. (Még szerencse, hogy ő igazán akarja a saját sikerét diplomáciában, politikában, ahol épp csurran.)
Folyamatosan politikai szájszagú érvelése egyébként gyenge lábakon áll, már ami az ok-okozati összefüggéseket illeti. Egy komoly sportolót kinevelni - tudjuk - nem egy, nem két évbe telik. Szabad tehát bőséggel szidni a mostani kormányt, de ezt azért ne próbálja senki csak az ő nyakukba varrni. Probléma nyilvánvalóan van, de nem ők az egyedüli vétkesek.
Sajnos azt kell mondanom, szereplésünket illetően a jelen állapot közelebb áll a realitásokhoz, mint a négy évvel ezelőtti. Csak akkor épp minden összejött, most pedig semmi. Ezt a helyzetet pedig közösen kell elkezdeni orvosolni, kormánynak, sportminiszternek, MOB-nak együttes erővel, mert csak így van értelme. És a magyar embereknek persze, mert ők is segíthetnek. Már ha a gyerekeiket a sport szeretetére nevelik, sokat tettek hozzá.
Így talán sikerülhet, bár a feladat nem egyszerű.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.