Zöldhasú a zöld-fehéreknek

Jól ismert közhely, hogy a Ferencvárost vagy nagyon szeretni, vagy nagyon utálni lehet - magyar focibarát köztes állapotban ritkán leledzik. Én magam erőteljesen a nem kedvelők táborához tartoztam, amíg érdeklődésem el nem veszett - elsősorban - a magyar foci iránt.

Az ok egyszerű: általában irritál, s így valamelyest taszít is, ha valaminek a népszerűsége túl egyöntetű, legyen szó termékről, személyről vagy épp sportegyesületről, csapatról. Ez a hév viszont már elszállt egy jó ideje, lelkes szurkolóból félig aktív szemlélővé lettem, ilyen hozzáállással fogadtam az FTC másodosztályba sorolását is, nem sírtam érte, de nem is jártam örömtáncot.

Ma már azonban másként látom a helyzetet. Erre az országra két tulajdonság mindenképp jellemző. Az egyik, hogy a hajdani dicsőség elmúltába nehezen törődünk bele, így van ez a focit illetően is. Kicsit fakó, kicsit savanyú, de a mi focink, sokan szurkolnak, lelkesednek érte, szeretik. A másik jellemző tulajdonság, hogy az optimizmusunk és hangulatmutatónk ritkán kapkodja a felhők bolyhait.

A Ferencváros pedig az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb szurkolótáborral rendelkezik hazánkban. Miért is ne hinnénk, hogy ennek a több tíz, sőt talán százezer embernek akár jobb is lehet a közérzete, vidámabbak a hétköznapjai, ha egy értelmesen menedzselt, első osztályú csapatért szoríthat hétvégenként. Szentimentálisan hangzik, de van benne igazság.

Ez talán még a - mostanság inkább csak potenciális - huliganizmus intenzitásán is csökkenthetne, hiszen sikeres csapat háza táján kevesebb az agresszió. A Fradi esetében pedig, a már említett nagyszámú és rendkívül elkötelezett szurkolótábor miatt különösen fontos annak visszaszorítása. Indulat egyébként a két fő rivális (UTE-FTC) között jóval több feszül a kelleténél, és tegyük hozzá, ezt figyelembe véve egyáltalán nem tűnik légből kapott feltételezésnek, hogy a Kisteleki féle vezetés akár valóban készakarva igyekszik keresztbe tenni a Fradinak. Elmondható tehát, hogy nem csak a Fradi szurkolók, de összességében a magyar futball is veszít a jelenlegi állapotból kifolyólag.

Mindezeket figyelembe véve jómagam nagyon pozitívan fogadtam a hírt, hogy Kevin McCabe, a Sheffield United-et is birtokló üzletember cége nyert az FTC üllői úti ingatlanjának értékesítésére kiírt pályázaton. Az úr ugyanis sokat ígér, kijelentette, hogy sikeres pályázat esetén több tízmillió eurót is hajlandó befektetni a klubba. Ehhez persze a következő lépcsőfokon is át kell „esnie”.)

Lássuk be: nincs sok ráció abban, hogy ilyen vagy olyan személyes vagy „sport-ideológiai” ellentétek folytán az ország legnépszerűbb, legnézettebb, s egyik legpatinásabb klubja tovább vergődjön a másodosztályban. Akkor már inkább jöjjön fel, vívjon meg a többiekkel - befektetések segítségével, vagy anélkül -, akár múlja fölül azokat, mert ennél az is jobb. És ha a Fradinak a support „túl nagy” lenne, és esetleg kiemelné a csapatot a mezőnyből, akkor mi történt? Semmi. Legalább sansz nyílna arra, hogy legyen végre egy normális magyar csapat, ami eséllyel léphet a nemzetközi porondra. Persze erről ugyanígy vélekednék akkor is, ha jövő héten egy másik komoly befektető jelentkezne az Újpestnél vagy az MTK-nál. Minél több, annál jobb. Igaz, erről egyelőre beszélni is felesleges. Minden nagyban a jövő zenéje.